A puskák kezdetén, ezek a fegyverek, három emberesek voltak.

Egy, aki célzott és lőtt. Kettő, aki tartotta az elsőt, nehogy hanyatt essen.

Gyógyászat a középkorban

A középkor évszázadaiban a szellemi, művelődési élet központjai többek között a monostorok és a kolostorok voltak, amelyekben szerzetesrendek gyógyászati, tudományos, kultúrateremtő és kultúraterjesztő tevékenységet folytattak.

A szerzetesek lelkészi feladataik mellett tanítottak, könyveket írtak és másoltak, képeket festettek, épületeket terveztek, virágokat és gyógynövényeket termesztettek, amiből gyógyhatású készítményeket állítottak elő. A virágokat és gyógynövényeket sok esetben a monostorok és kolostorok körül termesztették, de rétekről és hegyekről is gyűjtötték azokat. A középkorban nagyon híresek voltak a szerzetesek által virágokból és aromatikus gyógynövényekből kifejlesztett gyógyvizek, amivel különböző betegségekben szenvedő betegeket nagy eredménnyel kezeltek.

75 féle növényi kivonat

A középkor szerzetesrendjei között időben a legelső a Szent Benedek rendje vagyis a "bencés" papok közössége volt. Majd később újak alakultak, mint például az Ágoston-rendi kanonok és a cisztercita vagy a ferences szerzetesek rendje. A szerzetesek rendektől függően más-más célt tűztek ki maguk elé. Volt amelyik tanított vagy prédikált, voltak olyanok amelyek hallgatási fogadalom mellett elmélkedtek és dolgoztak, de sok közülük gyógyításra és tudományra fordította idejét.

A gyógyító rendek a Bibliát forgatva és a tapasztalatokra hagyatkozva istápolták a betegeket, elsősorban a természetben fellelhető növényekből készült gyógyszerekkel. Ma ezt népi gyógyászatnak hívnánk, mely előszeretettel használja ki a növényekben rejlő jótékony hatást. Ez azért is volt könnyen összeegyeztethető, mert a Bibliában is szerepel, hogy minden betegségre a rétek és erdők növényeiben található a gyógyulás. Különféle virágokból, gyógynövényekből, gyökerekből főzeteket, teákat, kenőcsöket, gyógyvizeket állítottak elő, a kor legmagasabb szintjén.

1500-as évekből származó recept

A monostorok és apátságok hatalmas könyvtárakat gyűjtöttek össze elképesztően gazdag orvos-és természettudományi gyűjteménnyel. A kolostori gyógyászat a középkorban a csúcspontjához érkezett. Az ARQUEBUSADE gyógyvíz eredete is ide tehető vagyis a XV. század végére ill. XVI. század elejére. A gyógynövény termesztés és monostori patikák XVII-XVIII-ik században fantasztikus virágzásnak indultak, ami az orvostudomány és gyógyszerészet fejlődésében óriási lépést jelentett. Nagy mennyiségben kezdtek el növényi alapú gyógyszereket előállítani, amivel kereskedtek is. A középkori szerzetesek hatalmas tapasztalata és tudása máig meghatározza a fitoterápiát. A XX-ik század közepéig a felírt gyógyszerek 85-90%-a növényi eredetű volt. A kolostori gyógyászatban használt szerek közül sok nagyszüleink idejében is jól ismert volt, néhányukat napjainkig megőrizték családi hagyományok.

Egy ilyen középkorból ránk maradt valódi kincs az EAU d'ARQUEBUSADE (ejtsd: Árköbüzád víz), amelynek az eredeti receptje Svájcban található.

További részletk  zobor100@freestart.hu címen.